"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje"

Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni
egy pillanatra. A nagy nyári munkák elôtt ünnepelni
kell. Köszönteni az új életet, imádkozni
a bô termésért, gyermekáldásért.
Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni
ötvenedik nap.A templomokban évrôl évre megemlékeztek
errôl a napról, a lángnyelveket a pünkösdi
rózsa szirmaival
helyettesítették, a Szentlélek
jelképeként fehér galambot repítettek szabadon.
A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába
öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal
vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték
ünneplôjüket es kezdôdhetett a mulatság.

A Pünkösdikirályné járás.

A legszebb kislányt választották meg kiskirálynénak, ami nagy tisztesség volt. Mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: Hadd látom a királynétokat édes-e vagy savanyú? Fellebentve a díszes kendôt megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.